Egy újabb izgalmas és elgondolkodtató kérdéskör fogalmazódott meg a csoportunkban és ez nem más, mint a sztereotípiák. 

A sikerrel és gazdagsággal rengeteg sztereotípiánk, paradigmánk van, amit előszeretettel hangoztatunk is. Mindenki, szinte alig vannak kivételek, olykor-olykor mindenkinek bekúszik egy olyan gondolat a fejébe, mely ezekhez az értékekhez kapcsolódik.

Az egyik ilyen kósza gondolat vagy rutinszerű reakció, hogy meggazdagodni, csak a kiváltságosaknak lehet. De vajon így van-e ez? Régóta kutatják, létezik-e valójában a kékvérűség, mint olyan. Először kasztíliai arisztrokraták hangoztatták magukról, mint a különlegesség és kiváltságosság jelét, hogy ők bizony kékvérűek. Azóta számos kasztra ragadt rá, de elsősorban a felsőbb osztály tagjait nevezik kékvérűnek, plusz ehhez megfelelő viselkedési mintákat is társítunk. Ez az egész kékvérűség onnan ered viszont, hogy a kasztíliaiak bőre jóval fehérebb volt, mint az "idegenek" vére (nem az UFO-ké...), bőrükön jobban átlátszottak az erek, melyek színe kékebbnek is tűnt ezáltal. Mivel a felsőbb osztály tagjai kevesebbet is voltak napon, mint az alsóbb osztálybeliek, így a bőrük is jóval fehérebb volt a "dolgozó" népétől és az idegen népekétől. Így alakult ki, hogy ők kékvérűnek gondolták magukat, pedig valójában semmivel nem volt kékebb a vérük. Ha ebben belegondolsz, akkor mennyire lehet vajon igaz az, hogy születéstől függ, ki milyen vérű? Vagyis kinek mennyi esélye van a sikerre, gazdagodásra?

A másik jellegzetes sztereotípia, miszerint meggazdagodni nem lehet becsületesen. Van is egy jó adoma rá: "Csak az első pár milliómat ne kérdezze meg senki, hogyan szereztem." Ismerek kislány korom óta olyan embereket, többet közeli barátként is, akik gazdagok, bár inkább miliárdosoknak nevezném. Mi nem vagyunk jelenleg azok. De ki tudja mikor leszünk azok? Mindegyik ember teljesen becsületesen, munkából szerezte vagyonát, mai napig dolgozik és teljesen hétköznapi cégük van, amiről nem is gondolnád, hogy "na de ebből, mégis hogy?" De lehetne világmárkákat is említeni, mint pl. a Tabasco szószokat gyártó amerikai cég, aki 1800-as évektől gyártja és teríti a világ minden pontjára termékét. Ha belegondolsz egy egyszerű chilipaprikás szószról van szó, nyilván a technológia és a jó marketing eladja a terméket. De gyárt valami különlegeset? Valójában nem, ráadásul rétegterméket gyárt, mert aki nem szereti a csípőset, az nem is tudja feltétlen mi az a Tabasco szósz. Ettől függetlenül egy dollármiliárdos cég, akik köszönik szépen jól vannak és nem kellett ehhez semmi mást csinálniuk, mint hittek abban, hogy a termékük jó. Bevezették a piacra, ott volt minden katona zsebében belőle egy üvegcse a háború idején és a világ szépen lassan rászokott.

Innen is látszik, hogy ugyan idő kérdése, de ha van egy jó terméked, akkor hinned is kell benne, mert valójában a Te hited fogja eladni és nem a beltartalom.

Ha Te abban hiszel, hogy mivel nem születtél kékvérűnek, akkor már nem is lehetsz gazdag...akkor valójában a legalapvetőbb dologgal gátolod magad. Minden ember egyformának születik, mindenkiben benne vannak azok a lehetőségek, hogy sikerre vigye álmait, csak vannak, akik inkább abban hisznek, hogy nem fog nekik menni.

Rengeteg hitrendszer van a sikertelenség mögött. Ilyen a "nem vagyok elég jó", a "mit gondolnak rólam mások" vagyis a megítéltetéstől való félelem. Emlékszel a Burger King egyik reklámára? "Te is lehetsz melltartó" és egy félmeztelen nő előtt két csirkés burger volt. Ha ők féltek volna a megítéltetéstől, akkor valószínűleg egy sokkal prűdebb reklámmal álltak volna elő és lehet messze nem adtak volna el annyi burgert belőle. 

Jó kis szlogen még a "pénz nem boldogít" és a "gazdagok mindig egyedül maradnak a csúcson". Talán a gyakorlat ezt is megcáfolja, hiszen csak az ismerősi körben látszik, hogy ez azért nem egészen így van. Ha neked boldogságot okoz, hogy körbeutazd a Földet, akkor ahhoz bizony pénz kell (Bár lehet, hogy ez is csak sztereotípia?). A gazdag emberek akkor maradnak egyedül a csúcson, ha nincs kivel barátkozzanak már, mert a magyar társadalomra igencsak jellemző az irígység. Nagyon sokszor hallani, hogy "velünk nem találkozunk, mert már sznobok". Ahelyett, hogy azt mondaná: "Oh igen, ők elég jól meg tudtak gazdagodni, pedig együtt nőttünk fel. Lehet tanulnom kéne tőle valamit. Felkeresem." Ha nem vagy tanítható, akkor várhatóan mindig a külvilágban keresed a hibát, hogy neked miért nem megy valami, pedig az esetek többségében messze nem a külvilág a hibás. Mindig lesz kormány, mindig lesz politika és rengeteg ellenkező vallás. Mindig lesznek ellenzékiek és mindig lesznek pártoldaliak. De mindig mindenhonnan lehet tanulni. De talán ez a taníthatósági-index kérdés is egy másik téma lehetne, hiszen a gazdag emberek taníthatóak. Hogy honnan tudom? Rengeteget olvasnak (nem képregényt, nem sci-fit és nem romantikus könyveket...). Tanulnak, tanulnak a szakmájukról, a banki világról, a történelemről, a világmindenségről és annak működési elveiről. Nem azért tudnak jó üzleteket kötni csak, mert jókor vannak jó helyen, hanem használják az intuíció képességét, vagyis tudják mikor hol kell lenni. Nem feltétlen szólnak nekik, hogy "hé biznisz van, gyere..." De van persze ilyen is. Hanem fantáziát látnak egy düledező házban, amiből tudják, hogy felújítva milliókat ér. 

Neked milyen sztereotípiáid vannak a gazdagsággal és sikerrel kapcsolatban?