Minden vállalkozó, főleg kezdetben belesik ebbe, hogy tele van félelemmel: mit fognak róla gondolni, kinek fog tetszeni a terméke és kinek nem, hasznos-e amit csinál, lesz-e elég vevője, elég jó-e abban, amit csinál....Neked melyik a legnagyobb félelmed?

Rengeteg kutatás foglalkozott már azzal, hogy melyek a legalapvetőbb félelmek és még vállalkozói körökben a legnagyobb:

MIT GONDOLNAK RÓLAM MÁSOK?

kérdés merült fel a leggyakrabban.

Ez egy kicsit párosul a "nem vagyok elég jó" életérzéssel, ami szint az önbizalmat aláássa.

Már az elején megkérdezem: Ki a fenét érdekel, hogy ki mit gondol rólad, ha magadnak megfelelsz úgy, ahogy vagy? De most komolyan!

Ha végignézel a celebvilágon, rengeteg szánalmas, önmagának saját bohóca van jelen, akik a legtöbbször cikis helyzetekben szó szerint hülyét csinálnak magukból. Nyilván ha lenne egy egészséges önértékelésük, akkor nem billennének ők sem át a szánalmas magamutogatásba, hanem értékteremtéssel próbálnák magukat az emberek szeme előtt tartani. De a lényeg, hogy őket többnyire nem érdekli, hogy ki mit gondol róluk. Önkifejeznek. Ennyi. 

Szokták mondani: Nem mindegy, hogy jót- vagy rosszat? A lényeg, hogy beszéljenek róla.

Persze ez marketing szempontból, ha céges szinten nézzük, akkor azért ez messze nem így van. Egy márkát nem tehetsz ki a premierplánba cikis dologgal, a cégedet képviselve nem káromkodhatsz nyilvánosan, nem mehetsz bugyiba árusítani csak a feltűnés kedvéért....csak, hogy szélsőséges példát hozzak.

De az, hogy amikor a saját márkádat építed, ki mit gondol rólad, az mindenkinek a saját belő képe marad. Ahogy Te is a saját élettapasztalatod alapján gondolsz másokról valamit, ugyanúgy ők is gondolnak valamit. Az esetek nagy többségében a valósághoz egyik oldalon sincs köze a gondolatnak. Hidd el, Te sem gondolsz a másikról sokszor valósat, mert az életet a színfalak előtt éljük márkaépítésnél és nem a függöny mögött. És pont ez a lényeg.

Ha azt érzed, hogy Téged lenéznek termelőként a piacon az nem azért van, mert Te kevesebbet érsz, hanem azért érezheted, mert nem vagy tisztában a saját valódi képességeiddel. Hogy maradjak a termelői példánál, a hétvégén megkaptam én is, hogy hát miért nincs diólekvár, pedig azt ő úgy szereti és akár még lustának is gondolhatott vagy megbízhatatlannak, hogy nem gyártottam diólekvárt. Ez az ő gondolata. Én meg tudom magamról, hogy több tíz kiló dió megtörése mennyi idő, vagyis ha nincs időm éjjel törni diót és ezért nem tudok főzni, akkor egyáltalán nem érzem magam kellemetlenül. Mert én tudom az egész dolog mögött meghúzódó valóságot. De ezt egy olyan, aki nem tört még le mondjuk 10 kiló diót, el sem tudja képzelni, hogy mennyi macera van vele. Vagyis megsértődök az ő gondolatain, hogy esetleg lustának gondol? Nem, cseppet sem. Hanem inkább még jobban értem azt, hogy mennyire fontos az, hogy pl. értékesítésnél ezeket a mozzanatokat is ismertessük akár a leendő vevővel. Hogy tudja mit jelent egy üveg diólekvár.

Ugyanezt bármilyen termékre rá lehet húzni. Ismerek olyan mézeskalácsost, akivel pont ma beszéltünk, hogy hihetetlenül sok a rendelése és a nagyközönség felé csak az látszik, hogy sorra jönnek a rendelések...és emiatt nyilván irigye is sok lett. Törvényszerű. Mert a mögötte lévő munkát senki nem látja és nem is tudná sok ember felvállalni, mert az esti TV-nézés neki többet ér, minthogy még egy kör tésztát bedagasszon azért, hogy kész legyen a megrendelés és ezáltal építhesse a cégét. Mert megelégszik azzal, ami van körülötte. Ezzel nincs baj, de ont ezért ne érezd sosem magad kevesebbnek, ha valamit nem tudsz megcsinálni. Pont emiatt, mert a korlátaidat Te ismered, senki más!

Szóval ha nyertél valami díjat a termékedre, büszkén posztold ki!

Ha sikerült egy újabb terméket létrehoznod, amit imádsz, posztold bátran ki!